A gyerekeim kedvence az eperlekvár. A kedvükért most csak leheletnyi extravaganciát vittem bele. Fűszerként vaníliát, és az ehhez igen jól passzoló tonkababot használtam fel.
TIPP: A tonkababot a szerecsendióhoz hasonlóan kell lerszelni. Ha nincs tonkababunk, ki is lehet akár hagyni. A tonkabab egyébként a keserű mandulához hasonló aromájú. Túl sokat nem szabad belőle fogyasztani, mert károsan hathat a májfunkciókra.

Hozzávalók: 5 kg eper, 1 kg cukor (demerara kristály nádcukor), 3 tk vanília esszencia, 2 szem tonkabab reszelve, zselésítő

Előszó: Zselésítők kérdésében megoszlanak a vélemények. Akár a szokványos módon, akár természetesebb zselésítőt használunk, mindig a felhasználási útmutatóban leírtak szerint járjunk el.

Az epret mossuk meg, csumázzuk, majd tegyünk egy nagy fazékba.
Egy krumplinyomóval nyomjuk át úgy, hogy levet eresszen, de legalább a fele gyümölcs egészben maradjon.
Adjuk hozzá a cukrot, és forraljuk fel.
A zselésítőt a leírtak szerint adjuk hozzá.
A fűszereket csak a legvégén keverjük bele.
A lekváreltevés alfája és omegája a tisztaság.
TIPP: Az üvegeket vagy forró vizes fazékban főzzük ki, vagy öntsünk beléjük 2 ujjnyi vizet, és 3 percig mikrózzuk. A fedeleket is nagyon alaposan, esetleg ecetes vízben mossuk át, hogy biztosan elpusztítsunk minden mikro-organizmust, ami a lekvár megromlásához vezethetne.
A forró lekvárt kanalazzuk szinte csordultig az üvegekbe.
Ha a klasszikus zselésítőt használjuk, abban van valami tartósító, így azzal nem kell külön foglalkozni. Ha viszont természetes zselésítőt használunk, és kevés cukrot – mint ebben az esetben -, akkor a lekvár tetejére önthetünk pici alkoholt (rumot, amarettó likőrt pl.), ez is tartósítja. Zárjuk le az üvegek tetejét, és fordítsuk fel egy pillanatra. Majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni őket.