A Márton napi libaevő hagyomány nem a vegetáriánusok ünnepe. Ilyenkor a húsimádók libát libával, és párolt lila káposztával esznek. Ez egy ilyen ünnep. Olyan, mint a karácsonyi halevés, egy évben egyszer kötelező, vagy legalábbis illik. Igaz ezen az őszi tradicionális napon a libahúsé a főszerep. Ez az utolsó dínom-dánom még az advent karácsonyvárós böjtösebb időszaka előtt.

A Márton napi Story

A Márton-napi libalakomáról az első írásos beszámoló 1171-ből származik. A paraszti év végét Szent Márton napja jelentette, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ezt mivel lehetne a legjobban megünnepelni, mint egy finom ropogós libasülttel, és az ősszel szüretelt szőlőből kiforrt új borral.

A lúd neve, Avis Martis, még a római korból származik. A legenda szerint, amikor a gallusok el akarták foglalni a várost a Capitolium lúdjai hangos gágogással ébresztették fel az őrséget.

Van erre a népszokásra egy másik magyarázat is. Szent Márton tisztelete. Márton a római császár katonájaként szolgált a 300-as években, egy hideg téli estén meleg köpenyének a felét egy koldusnak ajándékozta. Aznap éjjel megjelent álmában Jézus koldus alakban és Márton ennek hatására beállt misszionáriusnak. Jóságáról és jó cselekedeteiről legendák születtek, és püspökké akarták szentelni. Mikor ennek hírét vette, nagy alázatosságában, elbújt egy libaólban. Ám a libák jó házőrzők, mert jó hangos gágogással a területüket védelmezik. Így a szégyenlős püspök jelölt nem tudta sokáig meghúzni magát a libák között, mert a szárnyasok elárulták rejtekhelyét.

A világon sok országban van hagyománya a Márton napnak. Franciaországban, Párizsban a Saint-Martin-des-Champs apátság közelében libasütők lepték el egy egész utcát. Készen árusították a ropogós libasülteket. Háziasszonyok csak megvették és már tálalhatták is.
Az angolok éppen Márton napján győzték le a nagy spanyol hadiflottát, amit a "rettenthetetlen armada" néven is emlegettek. Ezen a győzelmi napon Erzsébet királyné éppen sült libát evett. A szigetlakók így is emlékeznek erre a hatalmas győzelemre.

Liba a konyhában

A kacsa, a házigalamb és gyöngytyúk mellett a liba az úgynevezett barna húsú szárnyasok közé tartozik. A liba korától és súlyától függően több kategóriába tartozhat. Pecsenye liba a 9 hetesnél nem idősebb állat, fiatal liba a 9 hétnél idősebb, de 9 hónapnál fiatalabb, és hízott liba, amelyet vágás előtt 3 hétig intenzíven májára hizlalnak. A libahúsnak nagy a zsírtartalma, emiatt sokan tartanak a fogyasztásától. Ezt mérlegelve érdemes pecsenye libát venni (maximum 4 kg-os liba), mert ennek a legkisebb a kalória tartalma.
Vitaminok és ásványi anyagok szempontjából említésre méltó a magas B1-, B2-, és A-vitamin, kálium, nátrium és foszfor tartalma. Zsírossága ellenére viszonylag alacsony a koleszterin tartalma. A liba az egyik leghasznosabb víziszárnyas, szinte minden része felhasználható. A libahúst főzhetjük, párolhatjuk, pácolhatjuk, füstölhetjük, süthetjük, tölthetjük. A libazsír az állati zsiradékok közül a legkedvezőbb összetételű, alacsony a koleszterin tartalma, és gyulladáscsökkentő hatású.

Márton napján az az november 11.-én libát kell enni. A közmondás is úgy tartja, hogy "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik".

Árvai Krisztina
Táplálkozási tanácsadó