4 évesen ebédet főzött magának

Gondolom, mondanom sem kell, hogy nagyon büszke vagyok Botondra, aki 4 évesen elkészítette élete első ebédjét. Persze kapott hozzá némi segítséget, és nem is a legnehezebbel kezdte, de minden esetre nagy dolgot vitt véghez ezzel.

A korábbi írásaimban már olvashatták, hogy én az a típusú anyuka vagyok, aki engedi a gyerekeket a konyhába. Először csak nézegetik, majd egyre több és bonyolultabb feladatokat is kaphatnak.
Ezzel több célom is van, amelyek reményeim szerint hosszú távon meghozzák a gyümölcsüket. Egyrészt ilyenkor is együtt lehetünk, ami véleményem szerint nagyon fontos mind a gyereknek, mind a szülőnek.
A gyerekekben rengeteg kérdés fogalmazódik meg ilyenkor, időnként viccesek is, amikre azért illik, és kell is válaszolni. Sokat megtudhatnak ilyen formán a növényekről, állatokról, hogy mit miért eszünk. Egyszóval tanítunk.
Kipróbálhatják kézügyességüket, a kreativitásukat, így a gyerekek önbizalmát erősíthetjük meg.
És nem utolsó sorban megtanulják a gyerekek ez által azt is, hogy a táplálkozás mennyire fontos dolog az ember életében. Valamint, de ezt már csak hosszú idő által, azt is megtaníthatjuk nekik, hogy értékeljék mások munkáját, főztjét.

De most már a lényegre térek, és elmesélem, hogyan készítette el Botond 4 évesen élete első ebédjét. (Megjegyzem ez számomra nagy dolog, mert a papája majd 40 évesen sem tett még ilyet. Leendő menyeim, reményeim szerint, nagyon fognak ezért kedvelni valamikor.).

Pogácsát sütöttem a vasárnapi gulyásunkhoz. Amikor tésztát készítek, akkor mindig ott sertepertélnek körülöttem a fiúk. Mátécska csak odatolja a kis széket, felágaskodik, és nézelődik. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rombol is.). Botond pedig kéri a maga tésztadarabját. Ezen a kora őszi napon az jutott eszébe, hogy pizzát fog magának sütni. Fogta a kapcsos tortaforma alját, és belelapogatta a maradék, leeső tészta darabokat.
Majd paradicsommártást és sajtot kért tőlem. Én persze nagy kíváncsisággal néztem, miket ügyködik, és büszkén segítettem neki.
Egy kanállal megkente a tésztáját a házi készítésű paradicsommártásunkkal, majd reszelt hozzá sajtot, amivel megszórta az egészet. Különösen nagy gondot fordított arra, hogy a mártásból, és a sajtból is mindenhová jusson.

Aztán rögtön kérte, hogy süssük ki. Mire én mondtam, hogy először a pogácsákat sütjük ki, addig pedig - de ezt már ő folytatta - a pizzája megkel.
A végén annyira jól sikerült, hogy meg is ehette a főztjét ebédre.
Nagyon büszke volt magára, és arra, hogy ő egyedül főzhetett. És ráadásul ki is sütöttem neki. Meg is jegyezte, hogy legközelebb ő süti a pizzát, ha vendégek jönnek.

Azt hiszem nagyon hasznos időtöltés volt a közös főzés. Mindenkit arra bátorítok, hogy engedje magához ilyenkor is közel a gyermekét. Bár nem értek a pszichológiához, de biztos vagyok abban, hogy ezek az élmények meghatározóak a személyiségük kifejlődésében, az egészséges önbizalmuk kialakításában.