Nyakunkon a Karácsony, legalábbis az üzletekben szétnézve ezt érezhetjük, pedig még csak november vége van, mégis számtalan üzlet kirakatában látható a Karácsony egyik legfőbb jelképe: a karácsonyfa. Miért is? Kukkantsunk csak bele, régen mikor és hogyan is kezdődött a karácsonyi készülődés.

Sokféle szokás, hagyomány és hiedelem létezett és létezik a mai napig. Ott van például az adventezés, lucázás, betlehemezés, és még sorolhatnám a Karácsonyhoz kapcsolódó szokásokat. Én azonban inkább az asztalhoz invitálom olvasóinkat.
Nézzük és jelképesen ízleljük meg, mit és hogyan is ettek korábban, és hogyan is zajlik a mai karácsonyi étkezés!
December 24-én a vallásos családok napközben böjtöltek, csak estére vettek magukhoz ételt: almát, diót, mézet és üres bablevest, mákos gubát vagy tésztát.

Fotó: www.luminarc.org

A karácsonyi lakomára másnap, 25-én került sor. Falun jellemző volt, hogy piros terítővel borították az asztalt, hisz a piros az öröm színe. Az asztal alá szalmát tettek, így emlékezve a betlehemi jászolra. Az ünnepi asztalon lehetett minden, mi szem-szájnak ingere: töltött káposzta, sokféleképpen készített halétel, mint a rántott hal hagymás krumplisalátával, vagy sült hal, de a halászlé elengedhetetlen tartozéka volt a bőségasztalnak. Sokszor időzítették a disznóvágást is erre az időszakra, így került az asztalra a májas- és véres hurka, a kolbász, mellé a savanyú káposzta.

Édességként – ha még bárkibe is belefért – diós és mákos bejglivel, mákos gubával koronázták meg az ünnepi étkezést.

Mára ezek a szokások ugyan lazultak, mégis, az alapok felfedezhetőek a mai, „modern” karácsonyi menükben is. Szinte bármi kerülhet az ünnepi asztalra, persze a milánói makaróni nem tartozik ezek közé, de valóban rendkívüli gazdagodás és színesedés figyelhető meg. A teljesség igénye nélkül hadd említsek meg néhány igazán eredeti fogást.

Előételként fogyaszthatunk karácsonyi borlevest, tárkonyos-tejszínes gombalevest, vagy maradhatunk a jó öreg halászlénél, de akár újíthatunk is: a grillezett kecskesajt biztosan páratlan sikernek örvend majd.

A főétel kínálata is bővült: választhatunk, hogy hal- vagy inkább szárnyas ételre vágyunk. Előbbi esetén készíthetünk lazacot, vagy például rác pontyot. Ha inkább szárnyasra vágyunk, gesztenyével és aszalt szilvával is megtölthetjük pulykánkat, vagy akár libát is tölthetünk, de ne feledkezzünk meg a kacsáról sem: a narancsos kacsamell is egyre népszerűbb Karácsonykor.

Ha mindezek után még van hely a hasunkban, ajánlom a vaníliás kiflit (kedvencem), vagy a hagyományos mákos és diós, vagy az újító gesztenyés bejglit, a kiadós püspökkenyeret, és persze ott van a mézeskalács, amelynek illata nélkül nem is létezhet a Karácsony. No, és a szaloncukor, a gyerekek kedvence.

Persze minden család és minden nemzet másként ünnepel, következő cikkemben a velünk szomszédos Ausztria szokásait mutatom be.

Mecséri Lili írása