A húsvét szimbólumai, és receptek

A húsvéti motívumok, népszokások és jellegzetes ételek néha ellentmondásosak - a kapcsolatot a tavaszban és a megújulásban, illetve a keresztény vallási ünnepkörben kell keresnünk. Húsvétkor főleg olyan szimbolikus ételeket fogyasztunk, mint a tojás, a bárány, a sonka, kalács, és a nyúl is. A tojás ilyenkor nem csak színesre festjük, de igen változatos hidegtálakat is készítünk belőle. A húsos fogások többnyire a füstölt, főtt sonka köré épülnek, de egyre gyakrabban találkozunk ízletes nyúl, vagy akár bárány receptekkel is.

Ugrás a Húsvéti receptekhez

Tojás, hímes tojás
A tojás a termékenység ősi jelképe. Karcolt tojásokat már a honfoglalás előtti időkből is találtak. Kevesen tudják, hogy eredetileg temetkezési célokat szolgált a hímes tojás, az ábrák mágikus jelentéssel bírtak. Jézus sírjába is helyeztek ilyet - állítják a kutatók. A tojás és a húsvét kapcsolata a paraszti hagyományban a tavasz ébredésével függ össze. Télen nem tojtak a tyúkok, az első tavaszi tojások közé tartoznak a húsvétiak.
Maga a tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. A talán legszélesebb körben elterjedt húsvéti tojás eredetileg a halotti kultusz kelléke volt; a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését jelképezi (a hasonlat szerint feltámadáskor Jézus úgy törte fel a sziklasírt, akár a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját), míg a népi hiedelem szerint az életet szimbolizálja.
Tojásösszeütés
A mátkáló vasárnapot követő hétfő volt a tojások összeütésének napja. Nevét a húsvétolást befejező szertartásról kapta. A rítus jósló cselekedet, melynek során a legények páronként összeütögették a húsvétkor kapott hímes tojásokat. Akié végül épen maradt, termékeny, hosszú életre számíthatott. Megesett , hogy egyesek nem akartak semmit sem a véletlenre bízni: festett fatojással versenyeztek. Ha kitudódott a turpisság, verekedéssel zárult a húsvétolás.

Ugrás a tojásos receptekhez

Bárány
A húsvéthoz kötődő jelképes állatok közül a bárány eredetét a Bibliában kell keresnünk. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével kenték be az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. Az Újtestamentumban Jézus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért, ezért is nevezik Isten bárányának: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".

Nyúl
A nyúl szerepére a mai napig nem született mindenki számára elfogadható, egyértelmű magyarázat. A logika mentén haladó elméletek hívei az alábbi magyarázatokkal álltak elő. Ezek értelmében a nyúl, mint szaporaságáról híres állat, a tavaszi újjászületéskor a termékenység szimbóluma lett. A tojás pedig már ősidők óta az volt az eurázsiai jelképrendszerben - rokon népeink hagyományaiban is megtalálható például a világtojás képe, díszített, festett tojásokkal pedig Iránban is, Kínában is találkozhatunk. Bizáncban a kereszténység felvétele után a nyúl egyenesen Krisztus szimbóluma lett, így szinte törvényszerűen kapcsolódott a feltámadás ünnepéhez.
A gyerekek kedvence, a nyúl és az általa hozott húsvéti tojás viszonylag új, 17. századi szimbólum. A nyúl a termékenységet jelképezi, a húsvétkor sütött kenyeret régen ezzel az állattal díszítették, a kenyérbe pedig tojást sütöttek. Innen jött az ötlet, hogy a nyulat fogják be tojáshozónak. A tojás pedig ősidők óta az életet, a feltámadást, a termékenységet jelenti.

Régen Európában tojással fizettek a haszonbérbe vett földekért - húsvét táján is éppen fizetési időszak volt. Ráadásul az ünnep előtti böjt során tojást sem lehetett enni, a tojásokat összegyűjtötték, megfőzték, és színesre festették, hogy a frissebbektől könnyen megkülönböztessék őket. Azóta tökélyre vittük a díszítést: festjük, patkoljuk, csipkézzük, vagy színes kelmébe csomagoljuk a tojásokat.

A kalács, és a sonka fogyasztása csak később kapcsolódott ehhez a körhöz.
Forrás: Internet